8. A Felséges részt adott a népeknek,és szétosztotta az emberfiakat,megszabta a népek határait,Izráel fiainak száma szerint.
9. Mert az Úr része az ő népe,Jákób a kimért öröksége.
10. Puszta földön talált reá,kietlen, vad sivatagban.Körülvette, gondja volt rá,óvta, mint a szeme fényét,
11. mint mikor a sas kirebbenti fészkét,és fiókái fölött repdes,kiterjesztett szárnyára veszi,evező-tollán hordozza őket.
12. Az Úr vezette egymaga,nem volt vele idegen isten.
13. A föld magaslatain hordozta,a mező termésével etette.Mézzel táplálta a sziklából,olajjal a kősziklából.
14. A tehenek vaját, juhok tejétbárányok kövérjével,a básáni kosokat és bakokata búzaliszt legjavával etted,és a szőlő vérét, a színbort ittad.
15. Meghízott Jesúrún, kirúgott a hámból– meghíztál, kövér, hájas lettél! –és elvetette Istent, alkotóját,elhagyta szabadító kőszikláját.
16. Idegen istenekkel ingerelték,utálatosságokkal bosszantották.
17. Szellemeknek áldoztak, nem Istennek,isteneknek, akiket nem ismertek,újaknak, kik nemrég jöttek,akiket az atyák még nem féltek.