22. Mert tűz lobban fel haragomtól,ég a Seól fenekéig,megemészti a földet s gyümölcsét,felgyújtja a hegyek alapjait.
23. Veszedelmet halmozok rájuk,nyilaim mind rájuk szórom,
24. éhség gyötri, láz emészti őketés a keserű halál;vérengző vadakat küldök rájukés porban csúszó mérges kígyókat.
25. Kint a fegyver gyilkol,bent meg a rémület:mind ifjat, mind szüzet,csecsemőt s vénembert.
26. Szétzúzom őket – gondoltam –,kitörlöm emléküket a halandók közül,
27. de tartok az ellenség gúnyjától,mert félreértik ellenfeleik,és azt mondják: a mi hatalmas kezünk,s nem az Úr művelte ezt.
28. Milyen tanácstalan ez a nemzet,és milyen értelmetlen!