21. Semmit érő istenekkel ingereltek,hiábavalóságokkal bosszantottak.Semmit érő néppel ingerlem én is,bolond nemzettel bosszantom őket.
22. Mert tűz lobban fel haragomtól,ég a Seól fenekéig,megemészti a földet s gyümölcsét,felgyújtja a hegyek alapjait.
23. Veszedelmet halmozok rájuk,nyilaim mind rájuk szórom,
24. éhség gyötri, láz emészti őketés a keserű halál;vérengző vadakat küldök rájukés porban csúszó mérges kígyókat.
25. Kint a fegyver gyilkol,bent meg a rémület:mind ifjat, mind szüzet,csecsemőt s vénembert.
26. Szétzúzom őket – gondoltam –,kitörlöm emléküket a halandók közül,
27. de tartok az ellenség gúnyjától,mert félreértik ellenfeleik,és azt mondják: a mi hatalmas kezünk,s nem az Úr művelte ezt.
28. Milyen tanácstalan ez a nemzet,és milyen értelmetlen!
29. Ha bölcsek lennének, felfognák,s megértenék, mi lesz a végük.
30. Hogyan kergethet ezret egy,és hogy űzhet kettő tízezret?Csak úgy, hogy Kősziklájuk odaadta,az Úr kiszolgáltatta őket.
31. Mert sziklájuk nem ér fel a mi Kősziklánkkal,ezt ellenségeink is megítélhetik.
32. Szőlőjük Sodoma szőlőjéből valóés Gomora szőlőhegyéről;szőlőfürtjeik mérges fürtök,a szemei keserűek.
33. Kígyóméreg az ő boruk,viperák kegyetlen mérge.
34. De el van ez téve nálam,lepecsételve kincstáramban.
35. Enyém a bosszú és a megtorlás,amikor megtántorodik lábuk,mert közel van vesztük napja,és siet, ami rájuk vár.
36. Bizony, ítél az Úr népe ügyében,és megkönyörül szolgáin,ha látja, hogy ernyedt a kéz,és végét járja apraja-nagyja.