18. Kőszikládat, aki nemzett, elfeledted;elfeledted Istent, aki világra hozott!
19. Látta az Úr, és megutáltabosszúságában fiait s leányait,
20. és ezt mondta: Elrejtem arcom előlük,meglátom, mi lesz a végük!Állhatatlan nemzedék ez,fiak, kikben hűség nincsen.
21. Semmit érő istenekkel ingereltek,hiábavalóságokkal bosszantottak.Semmit érő néppel ingerlem én is,bolond nemzettel bosszantom őket.
22. Mert tűz lobban fel haragomtól,ég a Seól fenekéig,megemészti a földet s gyümölcsét,felgyújtja a hegyek alapjait.
23. Veszedelmet halmozok rájuk,nyilaim mind rájuk szórom,
24. éhség gyötri, láz emészti őketés a keserű halál;vérengző vadakat küldök rájukés porban csúszó mérges kígyókat.
25. Kint a fegyver gyilkol,bent meg a rémület:mind ifjat, mind szüzet,csecsemőt s vénembert.
26. Szétzúzom őket – gondoltam –,kitörlöm emléküket a halandók közül,
27. de tartok az ellenség gúnyjától,mert félreértik ellenfeleik,és azt mondják: a mi hatalmas kezünk,s nem az Úr művelte ezt.
28. Milyen tanácstalan ez a nemzet,és milyen értelmetlen!
29. Ha bölcsek lennének, felfognák,s megértenék, mi lesz a végük.
30. Hogyan kergethet ezret egy,és hogy űzhet kettő tízezret?Csak úgy, hogy Kősziklájuk odaadta,az Úr kiszolgáltatta őket.
31. Mert sziklájuk nem ér fel a mi Kősziklánkkal,ezt ellenségeink is megítélhetik.