12. Az Úr vezette egymaga,nem volt vele idegen isten.
13. A föld magaslatain hordozta,a mező termésével etette.Mézzel táplálta a sziklából,olajjal a kősziklából.
14. A tehenek vaját, juhok tejétbárányok kövérjével,a básáni kosokat és bakokata búzaliszt legjavával etted,és a szőlő vérét, a színbort ittad.
15. Meghízott Jesúrún, kirúgott a hámból– meghíztál, kövér, hájas lettél! –és elvetette Istent, alkotóját,elhagyta szabadító kőszikláját.
16. Idegen istenekkel ingerelték,utálatosságokkal bosszantották.
17. Szellemeknek áldoztak, nem Istennek,isteneknek, akiket nem ismertek,újaknak, kik nemrég jöttek,akiket az atyák még nem féltek.
18. Kőszikládat, aki nemzett, elfeledted;elfeledted Istent, aki világra hozott!
19. Látta az Úr, és megutáltabosszúságában fiait s leányait,
20. és ezt mondta: Elrejtem arcom előlük,meglátom, mi lesz a végük!Állhatatlan nemzedék ez,fiak, kikben hűség nincsen.
21. Semmit érő istenekkel ingereltek,hiábavalóságokkal bosszantottak.Semmit érő néppel ingerlem én is,bolond nemzettel bosszantom őket.
22. Mert tűz lobban fel haragomtól,ég a Seól fenekéig,megemészti a földet s gyümölcsét,felgyújtja a hegyek alapjait.
23. Veszedelmet halmozok rájuk,nyilaim mind rájuk szórom,
24. éhség gyötri, láz emészti őketés a keserű halál;vérengző vadakat küldök rájukés porban csúszó mérges kígyókat.
25. Kint a fegyver gyilkol,bent meg a rémület:mind ifjat, mind szüzet,csecsemőt s vénembert.
26. Szétzúzom őket – gondoltam –,kitörlöm emléküket a halandók közül,
27. de tartok az ellenség gúnyjától,mert félreértik ellenfeleik,és azt mondják: a mi hatalmas kezünk,s nem az Úr művelte ezt.
28. Milyen tanácstalan ez a nemzet,és milyen értelmetlen!
29. Ha bölcsek lennének, felfognák,s megértenék, mi lesz a végük.