1. Amikor Bálám látta, hogy az tetszik az Úrnak, ha megáldja Izráelt, nem folyamodott többé varázsláshoz, mint azelőtt. A puszta felé fordította arcát,
2. és fölemelte Bálám a tekintetét. Amint meglátta Izráelt törzsenként sátorozni, rászállt az Isten Lelke,
3. példabeszédbe kezdett, és ezt mondta:Így szól Bálám, Beór fia,így szól az a férfi, kinek megnyílt a szeme,
4. így szól, aki hallja Isten mondásait,aki látja a Mindenhatótól kapott látomástleborulva, de nyitott szemekkel:
5. Mily szépek a te sátraid, Jákób,hajlékaid, ó Izráel!
6. Mint hosszan húzódó völgyek,mint folyó mentén a kertek,mint az Úr ültette aloék,mint víz mentén a cédrusok.
7. Kicsordul a víz vedreiből,vetése bő vizeknél van.Királya hatalmasabb Agágnál,és fölemelkedik királysága.
8. Isten hozta ki Egyiptomból,olyan az ereje mint a bivaly szarva.Nemzeteket emészt, akik szorongatják,szétmorzsolja csontjaikat,összetöri nyilaikat.
9. Hever, fekszik, mint a hímoroszlán,és mint nőstényoroszlán, ki meri fölkelteni?Áldott, aki téged áld,átkozott, aki téged átkoz!
10. Ekkor haragra gerjedt Bálák Bálám ellen, összecsapta a kezét, és ezt mondta Bálák Bálámnak: Idehívattalak ellenségeim megrontására, te pedig megáldottad már háromszor is!
11. Most azért takarodj a hazádba! Azt ígértem, hogy gazdagon megjutalmazlak, de most az Úr megfosztott téged a jutalomtól.