1. Azután így beszélt az Úr Mózeshez a Sínai-hegyen:
2. Szólj Izráel fiaihoz, és ezt mondd nekik: Amikor bementek arra a földre, amelyet én adok nektek, legyen nyugalma a földnek is az Úr nyugalomnapjához hasonlóan.
3. Hat éven át vesd be meződet, és hat éven át mesd meg szőlődet, és takarítsd be termését.
4. De a hetedik esztendőben legyen teljes nyugalma a földnek, az Úr nyugalomnapjához hasonlóan. Meződet ne vesd be, és szőlődet ne mesd meg.
5. Ami az aratás után kihajtott, azt ne arasd le, és metszetlen szőlőd fürtjeit ne szedd le. A nyugalom esztendeje legyen ez a föld számára.
6. De amit a föld a nyugalma idején terem, táplálékul lesz neked, szolgádnak és szolgálódnak, a nálad tartózkodó napszámosnak és idegennek,
7. meg jószágodnak és a földeden élő állatoknak. Ez a termés lesz az eledeletek.
8. Számolj azután hét nyugalomévet, azaz hétszer hét esztendőt, úgyhogy a hét nyugalomév ideje negyvenkilenc esztendő legyen.