7. A fáraó oda is küldött, és kitűnt, hogy Izráel fiainak a jószágából egy sem hullott el. De a fáraó szíve konok maradt, és nem bocsátotta el a népet.
8. Ekkor azt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak: Vegyetek egy tele marok kemencekormot, és szórja azt Mózes az ég felé a fáraó szeme láttára!
9. Porfelhővé válik az egész Egyiptom fölött, és hólyagos fekélyeket támaszt az embereken és állatokon egész Egyiptomban.
10. Vették azért a kemencekormot, odaálltak a fáraó elé, és Mózes az ég felé szórta azt. Ekkor hólyagos fekélyek támadtak az embereken és állatokon.
11. A mágusok már oda sem tudtak állni Mózes elé a fekélyek miatt, mert fekélyek keletkeztek a mágusokon is és minden egyiptomin.
12. De megkeményítette az Úr a fáraó szívét, és nem hallgatott rájuk – ahogyan megmondta az Úr Mózesnek.
13. Ezután azt mondta az Úr Mózesnek, hogy álljon oda korán reggel a fáraó elé, és ezt mondja neki: Így szól az Úr, a héberek Istene: Bocsásd el népemet, hogy szolgálhassanak nekem!
14. Mert ezúttal minden csapásomat rád bocsátom, meg szolgáidra és népedre, hogy megtudd: Nincs hozzám hasonló az egész földön!
15. Mert már kinyújtottam a kezemet, és megvertelek téged és népedet dögvésszel úgy, hogy kipusztulhattál volna a földről.
16. De mégis megtartottalak, hogy megmutassam neked az erőmet, és hirdessék nevemet az egész földön.
17. Ha továbbra is gátolod népemet, és nem bocsátod el,