28. Könyörögjetek az Úrhoz, mert elég volt már a mennydörgésből és a jégesőből. Elbocsátalak benneteket, nem kell tovább itt maradnotok.
29. Mózes így felelt neki: Mihelyt kimegyek a városból, fölemelem kezemet az Úrhoz. Megszűnik a mennydörgés, és nem lesz több jégeső, hogy megtudd: az Úré a föld.
30. Tudom ugyan, hogy te és szolgáid még mindig nem féltek az Úristentől.
31. A lent és az árpát elverte a jég, mert az árpa kalászban volt, a len pedig virágzott.
32. De a búzát és a tönkölyt nem verte el, mert azok később érnek.
33. Amikor eltávozott Mózes a fáraótól, és kiment a városból, fölemelte kezét az Úrhoz, és megszűnt a mennydörgés meg a jégeső, és eső sem ömlött a földre.
34. Látva a fáraó, hogy megszűnt az eső, a jég és a mennydörgés, visszaesett vétkébe, és konok maradt a szíve neki is, meg szolgáinak is.
35. Megkeményedett a fáraó szíve, és nem bocsátotta el Izráel fiait – ahogyan megmondta az Úr Mózes által.