10. Vették azért a kemencekormot, odaálltak a fáraó elé, és Mózes az ég felé szórta azt. Ekkor hólyagos fekélyek támadtak az embereken és állatokon.
11. A mágusok már oda sem tudtak állni Mózes elé a fekélyek miatt, mert fekélyek keletkeztek a mágusokon is és minden egyiptomin.
12. De megkeményítette az Úr a fáraó szívét, és nem hallgatott rájuk – ahogyan megmondta az Úr Mózesnek.
13. Ezután azt mondta az Úr Mózesnek, hogy álljon oda korán reggel a fáraó elé, és ezt mondja neki: Így szól az Úr, a héberek Istene: Bocsásd el népemet, hogy szolgálhassanak nekem!
14. Mert ezúttal minden csapásomat rád bocsátom, meg szolgáidra és népedre, hogy megtudd: Nincs hozzám hasonló az egész földön!
15. Mert már kinyújtottam a kezemet, és megvertelek téged és népedet dögvésszel úgy, hogy kipusztulhattál volna a földről.
16. De mégis megtartottalak, hogy megmutassam neked az erőmet, és hirdessék nevemet az egész földön.
17. Ha továbbra is gátolod népemet, és nem bocsátod el,
18. akkor én holnap ilyenkor olyan nagy jégesőt zúdítok le, melyhez hasonló nem volt Egyiptomban alapítása napjától fogva mostanáig.
19. Most azért küldj el, hajtasd be jószágodat és mindenedet, ami a mezőn van, mert olyan jégeső szakad minden emberre és állatra, hogy ami a mezőn marad és nem hajtják haza, elpusztul.
20. Aki megijedt az Úr kijelentésétől a fáraó szolgái közül, hazamentette a szolgáit és jószágát.