4. Eljöttek mindazok a hozzáértő emberek, akik a szentély különféle eszközein dolgoztak, mindenki a maga mesterségében, amiben dolgozni szokott.
5. És ezt mondták Mózesnek: Többet hordott össze a nép, mint amennyi szükséges azokhoz az istentiszteleti eszközökhöz, amelyek elkészítését megparancsolta az Úr.
6. Ekkor megparancsolta Mózes, hogy vigyék hírül a táborban, hogy se férfi, se asszony ne készítsen semmit felajánlásul a szentély számára. És a nép abbahagyta az ajándékhordást.
7. Mert elég volt az anyag az egész munka elvégzéséhez, sőt még maradt is.
8. A munka végzéséhez értő emberek elkészítették a hajlékot tíz sátorlapból: sodrott lenfonálból, kék és piros bíborból meg karmazsin fonálból, művészi módon beleszőtt kerúbokkal készítették azokat.
9. Egy-egy sátorlap hossza huszonnyolc könyök, egy-egy sátorlap szélessége pedig négy könyök volt. Azonos volt a mérete mindegyik sátorlapnak.
10. Öt sátorlapot fűztek össze egymással, majd a másik öt sátorlapot is összefűzték egymással.
11. Azután készítettek kék bíbor hurkokat az egyik sátorlap szegélyén az összefűzésnél. Ugyanilyeneket készítettek a másik sátorlap szegélyén is, azon a végén, ahol összefűzték.
12. Ötven hurkot készítettek az egyik sátorlapon, és ötven hurkot készítettek annak a másik sátorlapnak a szegélyén is, amelyet hozzáfűztek. A hurkok szemben voltak egymással.
13. Készítettek ötven aranykapcsot, és ezekkel a kapcsokkal rögzítették egymáshoz a sátorlapokat. Így lett a hajlék egésszé.
14. Azután készítettek sátorlapokat kecskeszőrből, sátornak a hajlék fölé. Tizenegy ilyen sátorlapot készítettek:
15. egy sátorlap hossza harminc könyök, szélessége pedig négy könyök volt. Egyforma mérete volt a tizenegy sátorlapnak.
16. Külön fűztek össze öt sátorlapot, és külön hat sátorlapot is.