11. Az Úr pedig színről színre beszélt Mózessel, ahogyan egyik ember beszél a másikkal. Amikor visszatért a táborba, a szolgálatára rendelt ifjú, Józsué, a Nún fia nem távozott el a sátorból.
12. Majd ezt mondta Mózes az Úrnak: Lásd, te azt mondod nekem, hogy vezessem ezt a népet. De nem adtad tudtomra, kit küldesz velem. Pedig azt mondtad: Név szerint ismerlek téged, és megnyerted jóindulatomat.
13. Ha valóban megnyertem jóindulatodat, ismertesd meg velem a te utadat, hadd tudjam meg tőled, hogy megnyertem jóindulatodat. Nézd, ez a nép mégiscsak a te néped!
14. Az Úr így felelt: Megnyugtat téged, ha az orcám megy veletek?
15. Mózes azt mondta: Ha nem jön velünk a te orcád, akkor ne is vigyél tovább bennünket!
16. Mi másból tudnánk meg, hogy én és a te néped megnyertük jóindulatodat, ha nem abból, hogy velünk jössz? Ez különböztet meg engem és a te népedet minden más néptől a föld színén.
17. Az Úr így szólt Mózeshez: Megteszem ezt is, amiről beszéltél, mert megnyerted jóindulatomat, és név szerint ismerlek.
18. Mózes pedig ezt mondta: Mutasd meg nekem dicsőségedet!
19. Az Úr így felelt: Elvonultatom előtted egész fenségemet, és kimondom előtted az Úr nevét. Kegyelmezek, akinek kegyelmezek, és irgalmazok, akinek irgalmazok.
20. Orcámat azonban nem láthatod – mondta –, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon.
21. És ezt mondta az Úr: Van itt hely nálam, állj a kősziklára!
22. És amikor elvonul dicsőségem, a kőszikla hasadékába állítalak, és kezemmel betakarlak, amíg elvonulok.
23. Azután elveszem kezemet, és megláthatsz hátulról, mert orcámat senki sem láthatja meg.