4. A fáraó szekereit és hadát tengerbe vetette,válogatott harcosai a Vörös-tengerbe fúltak.
5. Mélység borította be őket,kőként merültek az örvénybe.
6. Jobbod, Uram, erőtől dicső,jobbod, Uram, ellenséget zúz szét.
7. Nagy fenséggel söpröd el támadóidat.Ha elszabadul haragod,megemészti őket, mint a tarlót.
8. Haragod szelétől tornyosult a víz,gátként megálltak a futó habok.Megmerevedett a mélység a tenger szívében.
9. Üldözöm, elérem! – mondta az ellenség.Zsákmányt osztok, bosszúm töltöm rajtuk.Kirántom kardomat, kezem kiirtja őket.
10. Ráfújtál szeleddel, a tenger elborította őket.Elmerültek, mint ólom a hatalmas vízben.
11. Ki olyan az istenek között, mint te vagy, Uram?Ki olyan felséges, mint te vagy szentségedben?Dicső tetteiben félelmetes, csodákat cselekvő.
12. Kinyújtottad jobbodat, föld nyelte el őket.
13. Hűségesen terelgeted e megváltott népet,erőddel vezeted szent legelődre.
14. Népek hallják, s megremegnek,fájdalomban vonaglanak Filisztea lakói.
15. Megzavarodnak majd Edóm fejedelmei,Móáb hatalmasait rettegés fogja el,kétségbe esik Kánaán minden lakosa.
16. Rettentő félelem szakad rájuk,hatalmas karodtól néma kővé válnak,míg átvonul a néped, Uram,míg átvonul ez a nép, amelyet szerzettél.
17. Beviszed, és elülteted őket tulajdon hegyeden,melyet lakhelyül készítettél, Uram,a szent helyen, Uram, mit kezed tett szilárddá.
18. Az Úr uralkodik örökkön örökké!
19. Amikor a fáraó lovai a harci kocsikkal és a lovasokkal együtt a tengerbe értek, visszafordította rájuk az Úr a tenger vízét, de Izráel fiai szárazon mentek át a tenger közepén.
20. Ekkor Mirjám prófétanő, Áron nénje, dobot vett a kezébe, és kivonultak utána az asszonyok mind, dobolva és körtáncot járva.