11. Ki olyan az istenek között, mint te vagy, Uram?Ki olyan felséges, mint te vagy szentségedben?Dicső tetteiben félelmetes, csodákat cselekvő.
12. Kinyújtottad jobbodat, föld nyelte el őket.
13. Hűségesen terelgeted e megváltott népet,erőddel vezeted szent legelődre.
14. Népek hallják, s megremegnek,fájdalomban vonaglanak Filisztea lakói.
15. Megzavarodnak majd Edóm fejedelmei,Móáb hatalmasait rettegés fogja el,kétségbe esik Kánaán minden lakosa.
16. Rettentő félelem szakad rájuk,hatalmas karodtól néma kővé válnak,míg átvonul a néped, Uram,míg átvonul ez a nép, amelyet szerzettél.
17. Beviszed, és elülteted őket tulajdon hegyeden,melyet lakhelyül készítettél, Uram,a szent helyen, Uram, mit kezed tett szilárddá.
18. Az Úr uralkodik örökkön örökké!
19. Amikor a fáraó lovai a harci kocsikkal és a lovasokkal együtt a tengerbe értek, visszafordította rájuk az Úr a tenger vízét, de Izráel fiai szárazon mentek át a tenger közepén.
20. Ekkor Mirjám prófétanő, Áron nénje, dobot vett a kezébe, és kivonultak utána az asszonyok mind, dobolva és körtáncot járva.
21. Mirjám így énekelt előttük:Énekeljetek az Úrnak, mert igen felséges,lovat lovasával a tengerbe vetett!
22. Ezután útnak indította Mózes Izráelt a Vörös-tengertől, és Súr pusztája felé vonultak. Már három napja mentek a pusztában, és nem találtak vizet.
23. Megérkeztek Márába, de nem tudták meginni a vizet Márában, mert keserű volt. Ezért is nevezték el azt a helyet Márának.
24. Ekkor zúgolódni kezdett a nép Mózes ellen, és ezt mondta: Mit igyunk?
25. Ő pedig az Úrhoz kiáltott segítségért, és az Úr mutatott neki egy fát. Azt dobta bele a vízbe, és édessé vált a víz.Ott adott a népnek rendelkezéseket és törvényeket, és ott tette próbára őket.