2. Azt tette, amit helyesnek lát az Úr, de nem teljes szívvel.
3. Amikor királyi hatalma megszilárdult, meggyilkoltatta azokat az udvari embereket, akik levágták apját, a királyt.
4. De a fiaikat nem ölette meg, mert így van megírva a törvényben, Mózes könyvében, amit az Úr megparancsolt: Ne kelljen meghalniuk az apáknak a fiakért, a fiaknak se kelljen meghalniuk az apákért; mindenkinek a maga vétkéért kell meghalnia!
5. Azután összegyűjtötte Amacjá Júdát, és felállította őket családonként ezredesek és századosok vezetésével, minden júdait és benjáminit. Amikor besorozta őket húszévestől fölfelé, háromszázezer válogatott kopjás és pajzsos harcképes embert talált köztük.
6. Azonfelül Izráelből százezer vitéz harcost fogadott zsoldjába, száz talentum ezüstön.
7. Elment azonban hozzá az Isten embere, és ezt mondta: Ne induljon el veled, ó király, Izráel serege, mert nem lesz az Úr Izráellel, az efraimiakkal.
8. Hanem menj magad a harcba, viselkedj bátran, különben elbuktat téged Isten az ellenség előtt, mert az Istennek van ereje ahhoz, hogy megsegítsen, vagy elbuktasson.
9. Amacjá ezt kérdezte az Isten emberétől: De mi lesz azzal a száz talentummal, amit az izráeli csapatnak adtam? Az Isten embere így felelt: Tud az Úr neked annál többet is adni!
10. Az Efraimból érkezett csapatot különválasztotta tehát Amacjá, hogy menjenek haza. Ezek nagy haragra gerjedtek Júda ellen, és lángoló haraggal tértek haza.