5. A víz állandóan fogyott a tizedik hónapig. A tizedik hónap első napján láthatókká váltak a hegyek csúcsai.
6. Negyven nap múlva kinyitotta Nóé a bárka ablakát, amelyet csinált,
7. és kiengedett egy hollót. Az újra meg újra kirepült, meg visszatért, amíg föl nem száradt a víz a földről.
8. Kiengedett egy galambot is, hogy lássa: vajon leapadt-e a víz a föld színéről.
9. De a galamb nem talált helyet a lábának, hogy leszállhasson, ezért visszatért hozzá a bárkába, mert víz borította az egész föld színét. Ő pedig kinyújtotta a kezét, megfogta és bevette magához a bárkába.
10. Várakozott még újabb hét napig, és ismét kiengedte a galambot a bárkából.
11. Estére megjött hozzá a galamb, és ekkor már egy leszakított olajfalevél volt a csőrében. Ebből tudta meg Nóé, hogy a víz leapadt a földről.
12. Várakozott még újabb hét napig, és kiengedte a galambot, de az már nem tért vissza hozzá.
13. A hatszázegyedik esztendőben, az első hónap első napjára fölszikkadt a víz a földről. Ekkor Nóé eltávolította a bárka födelét, és látta, hogy már megszikkadt a föld színe.
14. A második hónap huszonhetedik napjára megszáradt a föld.
15. Ekkor így szólt Isten Nóéhoz: