12. Várakozott még újabb hét napig, és kiengedte a galambot, de az már nem tért vissza hozzá.
13. A hatszázegyedik esztendőben, az első hónap első napjára fölszikkadt a víz a földről. Ekkor Nóé eltávolította a bárka födelét, és látta, hogy már megszikkadt a föld színe.
14. A második hónap huszonhetedik napjára megszáradt a föld.
15. Ekkor így szólt Isten Nóéhoz:
16. Jöjj ki a bárkából feleségeddel, fiaiddal és fiaid feleségeivel együtt!
17. Mindenféle élőlényt, amely csak veled van: madarat, állatot és minden földi csúszómászót hozz ki magaddal, hadd nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön!
18. Kijött tehát Nóé fiaival, feleségével és fiainak feleségeivel együtt.
19. Minden élőlény, minden csúszómászó, minden madár, minden, ami mozog a földön, csoportonként kijött a bárkából.
20. Azután oltárt épített Nóé az Úrnak, és vett minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és égőáldozatokat mutatott be az oltáron.
21. Amikor az Úr megérezte a kedves illatot, ezt mondta magában az Úr: Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, bár gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva, és nem irtok ki többé minden élőt, ahogyan most cselekedtem.