10. Izráel szemei az öregség miatt homályosak voltak, és már nem látott jól. Közel vitte azért őket Jákóbhoz, ő pedig megcsókolta, és megölelte őket.
11. Izráel ezt mondta Józsefnek: Nem gondoltam, hogy még meglátom arcodat, és most Isten még a gyermekeidet is megláttatta velem.
12. Akkor József elhúzta őket apja térdétől, és arccal a földre borult.
13. Azután fogta József mindkettőjüket, és odavitte jobb kezével Efraimot Izráel baljára, bal kezével pedig Manassét Izráel jobbjára.
14. Izráel kinyújtotta a jobb kezét, és Efraim fejére tette, pedig ő volt a kisebbik. A bal kezét meg Manassé fejére tette, keresztbe téve a kezét, pedig Manassé volt az elsőszülött.
15. Azután így áldotta meg Józsefet:Az Isten, aki előtt jártak az őseim, Ábrahám és Izsák,az Isten, aki pásztorom, mióta csak vagyokmind a mai napig,
16. az angyal, aki megváltóm minden bajban, áldja meg e fiúkat!Nevemről nevezzék őket, meg őseimnek,Ábrahámnak és Izsáknak a nevéről!Szaporodjanak el, legyen sok utódjuk ezen a földön!
17. Amikor József látta, hogy apja Efraim fejére tette a jobb kezét, rosszallotta ezt. Megfogta apja kezét, hogy Efraim fejéről Manassé fejére tegye át.
18. József ezt mondta apjának: Nem úgy, apám, mert ez az elsőszülött, az ő fejére tedd a jobb kezedet!
19. Apja azonban elutasította, és azt mondta: Tudom, fiam, tudom. Ő is néppé lesz, ő is nagy lesz, de a kisebb testvér nagyobb lesz nála, és utódaiból népek tömege lesz.