29. Rebekának pedig volt egy Lábán nevű bátyja. Ez a Lábán kiszaladt ahhoz az emberhez a forráshoz.
30. Amikor látta a függőt és a húga kezén levő karpereceket, és meghallotta húgának, Rebekának a beszédét, aki elmondta, hogy miről beszélt vele az az ember, akkor odament ahhoz az emberhez, aki még mindig ott állt a tevék mellett a forrásnál,
31. és így szólt: Jöjj be, áldott embere az Úrnak, mit állsz idekint? Én már elkészítettem a házat és a tevék helyét is.
32. A férfi bement a házba, Lábán meg levette a tevékről a szerszámot, adott a tevéknek szalmát és abrakot; azután vizet hoztak, hogy megmossák a lábát, meg a vele levő emberek lábát is.
33. Majd ennivalót tettek eléje, de ő így szólt: Nem eszem, amíg el nem mondom a mondanivalómat! Lábán így szólt: Beszélj!
34. Ő pedig ezt mondta: Ábrahám szolgája vagyok.
35. Az Úr igen megáldotta az én uramat, és meggazdagodott. Adott neki juhokat, szarvasmarhákat, ezüstöt, aranyat, szolgákat, szolgálókat, tevéket és szamarakat.
36. Uramnak a felesége, Sára, öregkorában szült fiút az én uramnak, aki neki adta mindenét.
37. Engem pedig így esketett meg az uram: Ne végy fiamnak feleséget a kánaániak leányai közül, akiknek a földjén lakom,
38. hanem menj el apám házához, az én nemzetségemhez, és onnan hozz feleséget a fiamnak!
39. S amikor azt mondtam uramnak: Hátha az a leány nem akar követni engem,
40. akkor így felelt nekem: Az Úr, akinek a színe előtt járok, elküldi majd angyalát veled, és szerencséssé teszi utadat, hogy feleséget hozhass fiamnak az én nemzetségemből, apám házából.
41. Csak akkor mentesülsz a nekem tett eskü alól, ha elmész az én nemzetségemhez. Ha nem adják neked, akkor is mentesülsz a nekem tett eskü alól.