13. De a szolgáló fiából is népet támasztok, mert ő is tőled származik.
14. Ábrahám fölkelt reggel, fogott egy kenyeret meg egy tömlő vizet, és Hágárnak adta. Föltette azt az asszony vállára, és elküldte őt a gyermekkel együtt. Így ment el, és bolyongott Beérseba pusztájában.
15. Amikor kifogyott a víz a tömlőből, odatette a gyermeket az egyik bokor alá,
16. maga pedig elment, leült vele szemben egy nyíllövésnyi távolságban, és ezt mondta: Ne lássam, amikor meghal a gyermek. Ott ült vele szemben, és hangosan sírt.
17. De Isten meghallotta a fiú hangját, Isten angyala pedig kiáltott a mennyből Hágárnak, és így szólt hozzá: Mi van veled, Hágár? Ne félj, mert meghallotta Isten a fiú hangját ott, ahol van.
18. Kelj föl, vedd fel a fiút, és fogd kézen, mert nagy népet támasztok belőle.
19. És megnyitotta Isten az asszony szemét, úgyhogy meglátott egy forrást. Odament, megtöltötte a tömlőt vízzel, és megitatta a fiút.
20. Isten pedig vele volt a fiúval, és az felnövekedett. A pusztában lakott, és íjász lett.