54. Amikor Salamon befejezte ezt az egész imádságot és könyörgést, amellyel imádkozott az Úrhoz, fölkelt az Úr oltára elől, ahol térdelt, és kezét az ég felé terjesztette.
55. Fölállt tehát, és fennhangon így áldotta meg Izráel egész gyülekezetét:
56. Áldott az Úr, aki nyugalmat adott népének, Izráelnek egészen úgy, ahogyan megígérte. Egyetlen szó sem veszett el mindabból a jó ígéretből, amit megígért szolgája, Mózes által.
57. Legyen velünk Istenünk, az Úr, ahogyan őseinkkel volt. Ne hagyjon el bennünket, és ne vessen el magától!
58. Hajlítsa magához szívünket, hogy mindig az ő útjain járjunk, és megtartsuk parancsolatait, rendelkezéseit és végzéseit, amelyeket őseinknek parancsolt.
59. Ezek a szavak pedig, amelyekkel könyörögtem az Úr színe előtt, legyenek éjjel-nappal Istenünk, az Úr előtt, hogy pártolja szolgája ügyét és népének, Izráelnek az ügyét szüntelen.
60. Hadd tudja meg a föld minden népe, hogy az Úr az Isten, nincs más.
61. Legyen a szívetek teljesen Istenünké, az Úré, járjatok rendelkezései szerint, és tartsátok meg parancsolatait, úgy mint ma!
62. Azután a király és vele együtt az egész Izráel áldozatot mutatott be az Úrnak.
63. Salamon békeáldozatot mutatott be: huszonkétezer marhát és százhúszezer juhot áldozott fel az Úrnak. Így avatta fel az Úr házát a király Izráel fiaival együtt.
64. Ugyanazon a napon szentelte fel a király az udvar középső részét, az Úr háza előtt, mert ott készítette el az égőáldozatot, az ételáldozatot és a békeáldozat kövérjét. Az Úr színe előtt álló rézoltár ugyanis kicsi volt ahhoz, hogy ráférjen az égőáldozat, az ételáldozat és a békeáldozat kövérje.
65. Így ünnepelt akkor Salamon egész Izráellel együtt. Sokan gyűltek össze a hamáti úttól fogva Egyiptom patakjáig Istenünknek, az Úrnak a színe elé hét napra meg hét napra, azaz tizennégy napra.