8. Viszont Cádók pap, Benájá, Jójádá fia, Nátán próféta, Simei és Réi, meg Dávid vitézei nem tartottak Adónijjával.
9. Egyszer Adónijjá juhokat, marhákat és hizlalt borjúkat áldozott a Zóhelet kövénél, a Rógél-forrás mellett, és meghívta minden testvérét, a királyfiakat, és a király szolgálatában álló júdaiakat mind.
10. Nem hívta meg viszont Nátán prófétát, Benáját, a vitézeket, meg a testvérét, Salamont sem.
11. Akkor ezt mondta Nátán Betsabénak, Salamon anyjának: Nem hallottad, hogy Adónijjá, Haggít fia lett a király úgy, hogy urunk, Dávid nem tud róla?!
12. Jöjj azért, hadd adjak neked tanácsot, hogyan mentsd meg életedet, és fiadnak, Salamonnak az életét.
13. Eredj, menj be Dávid királyhoz, és mondd ezt neki: Uram, király, te ezt ígérted esküvel szolgálólányodnak: A te fiad, Salamon lesz utánam a király, és ő fog a trónomra ülni! Miért lett akkor Adónijjá a király?
14. Amíg te a királlyal beszélsz, én is bemegyek utánad, és megerősítem szavaidat.
15. Betsabé be is ment a királyhoz a belső szobába. A király már igen öreg volt, és a súnémi Abiság szolgálta a királyt.
16. Betsabé meghajolt, és leborult a király előtt, a király pedig ezt kérdezte: Mit kívánsz?
17. Az így felelt neki: Uram, te ezt ígérted szolgálólányodnak az Úrra, Istenedre tett esküvel: A te fiad, Salamon lesz utánam a király, ő fog a trónomra ülni!
18. Most mégis Adónijjá lett a király úgy, hogy te, uram, király, nem tudsz róla.
19. Mert sok bikát, hizlalt borjút és juhot áldozott, és meghívta az összes királyfiakat. Ebjátár papot és Jóábot, a hadsereg parancsnokát; csak szolgádat, Salamont nem hívta meg.
20. Most azért, uram, király, rajtad van egész Izráel szeme, neked kell kihirdetned, hogy ki ül utánad a trónra, uram, király!
21. Mert ha majd, uram, király, őseidhez térsz pihenni, akkor engem és fiamat, Salamont lázadóknak fognak tartani.