16. Betsabé meghajolt, és leborult a király előtt, a király pedig ezt kérdezte: Mit kívánsz?
17. Az így felelt neki: Uram, te ezt ígérted szolgálólányodnak az Úrra, Istenedre tett esküvel: A te fiad, Salamon lesz utánam a király, ő fog a trónomra ülni!
18. Most mégis Adónijjá lett a király úgy, hogy te, uram, király, nem tudsz róla.
19. Mert sok bikát, hizlalt borjút és juhot áldozott, és meghívta az összes királyfiakat. Ebjátár papot és Jóábot, a hadsereg parancsnokát; csak szolgádat, Salamont nem hívta meg.
20. Most azért, uram, király, rajtad van egész Izráel szeme, neked kell kihirdetned, hogy ki ül utánad a trónra, uram, király!
21. Mert ha majd, uram, király, őseidhez térsz pihenni, akkor engem és fiamat, Salamont lázadóknak fognak tartani.
22. Még beszélt a királlyal, amikor megérkezett Nátán próféta.
23. Jelentették a királynak: Itt van Nátán próféta. Erre ő bement a király elé, és arccal a földre borult a király előtt.
24. Ezt mondta Nátán: Uram, király! Mondtad te azt, hogy Adónijjá lesz a király utánad, és ő fog a trónodra ülni?
25. Mert ő ma elment, és sok bikát, hizlalt borjút és juhot áldozott; meghívta az összes királyfiakat, a hadsereg parancsnokát, meg Ebjátár papot, és ezek most vele esznek-isznak, és ezt mondják: Éljen Adónijjá király!
26. De engem, a te szolgádat nem hívott meg, sem Cádók papot, sem Benáját, Jójádá fiát, sem szolgádat, Salamont.
27. Ha az én uramtól, a királytól való ez az intézkedés, akkor miért nem tudattad szolgáiddal, hogy ki ül a trónra utánad, uram, király?
28. Dávid király válaszolt, és ezt mondta: Hívjátok hozzám Betsabét! Ő bement a királyhoz, és megállt a király előtt.