4. Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.
5. A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
6. Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.
7. A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
8. Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
9. Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
10. Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek;
11. És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
12. Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!
13. Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
14. Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
15. Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
16. Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
17. Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.
18. Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.
19. Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.
20. Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket.
21. Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim: