13. Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
14. Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
15. Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
16. Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
17. Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.
18. Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.
19. Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.
20. Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket.
21. Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim: