Zsoltárok 41:5-11 Karoli Biblia 1908 (HUNK)

5. Én azt mondtam: Uram kegyelmezz nékem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!

6. Ellenségeim rosszat mondanak felőlem: Mikor hal meg és vész ki a neve?

7. Ha látogatni jön be valaki, hiábavalóságot beszél; szíve álnokságot gyűjt össze magának, kimegy az utczára és beszél.

8. Minden gyűlölőm együtt suttog reám, gonoszat koholnak ellenem:

9. Istennek átka szállott ő reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé!

10. Még az én jóakaróm is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem.

11. De te Uram, könyörülj rajtam és emelj föl engemet, hadd fizessek meg nékik!

Zsoltárok 41