14. Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
15. Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.
16. Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
17. Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
18. Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.
19. Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
20. De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.
21. Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.
22. Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
23. Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
24. Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!
25. Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
26. Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.
27. Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!
28. Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.
29. Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
30. Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
31. Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.
32. Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!