Zsoltárok 18:7-18 Karoli Biblia 1908 (HUNK)

7. Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.

8. Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.

9. Füst szállt fel orrából, és szájából emésztő tűz; izzó szén gerjedt belőle.

10. Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.

11. Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.

12. A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhők és sűrű fellegek.

13. Az előtte lévő fényességből felhőin jégeső tört át és eleven szén.

14. És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégeső hullt és eleven szén.

15. És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.

16. És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtől, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.

17. Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekből.

18. Megszabadított engem az én erős ellenségemtől, s az én gyűlölőimtől, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.

Zsoltárok 18