32. Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
33. Az Isten, a ki felövez engem erővel, és tökéletessé teszi útamat:
34. Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.
35. Ő tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.
36. És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.
37. Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.
38. Üldözöm ellenségeimet és elérem őket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.
39. Összetöröm őket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.
40. Mert te öveztél fel engem erővel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelőket.
41. És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyűlölőimet elpusztíthattam.
42. Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.
43. És apróra törtem őket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam őket mint utcza sarát.
44. Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.
45. A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.
46. Az idegenek elepedtek, és reszketve jőnek elő zárt helyeikből.
47. Él az Úr és áldott az én kősziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!
48. Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;
49. A ki megment engem ellenségeimtől. Még az ellenem felkelők fölött is felmagasztalsz engem, az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
50. Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek.