Zsoltárok 18:1-16 Karoli Biblia 1908 (HUNK)

1. Az éneklőmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította őt minden ellenségének kezéből, és a Saul kezéből.

2. És monda: Szeretlek Uram, én erősségem!

3. Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.

4. Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.

5. Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.

6. A Seol kötelei vettek körül; a halál tőrei fogtak meg engem.

7. Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.

8. Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.

9. Füst szállt fel orrából, és szájából emésztő tűz; izzó szén gerjedt belőle.

10. Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.

11. Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.

12. A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhők és sűrű fellegek.

13. Az előtte lévő fényességből felhőin jégeső tört át és eleven szén.

14. És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégeső hullt és eleven szén.

15. És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.

16. És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtől, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.

Zsoltárok 18