7. Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
8. Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.
9. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
10. Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
11. Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
12. A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
13. Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
14. Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
15. Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.
16. Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
17. És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
18. Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
19. Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
20. A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.
21. Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?