10. Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
11. Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
12. A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
13. Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
14. Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
15. Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.
16. Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
17. És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
18. Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
19. Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
20. A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.
21. Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
22. Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
23. Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
24. És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!