Zsoltárok 119:129-147 Karoli Biblia 1908 (HUNK)

129. Csodálatosak a te bizonyságaid, azért az én lelkem megőrzi azokat.

130. A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűeket.

131. Szájamat feltátom és lihegek, mert kivánom a te parancsolataidat.

132. Tekints reám és könyörülj rajtam, a miképen szoktál a te nevednek kedvelőin.

133. Vezéreld útamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!

134. Oltalmazz meg az emberek erőszakosságától, hogy megőrizzem a te határozataidat!

135. A te orczádat világosítsd meg a te szolgádon, és taníts meg a te rendeléseidre!

136. Víznek folyásai erednek az én szemeimből azok miatt, a kik nem tartják meg a te törvényedet.

137. Igaz vagy Uram, és a te ítéleted igazságos.

138. A te bizonyságaidat igazságban és hűségben jelentetted meg, és mindenek felett való egyenességben.

139. Buzgóságom megemészt engem, mert elfeledkeztek a te beszédedről az én ellenségeim.

140. Felettébb tiszta a te beszéded, és a te szolgád szereti azt.

141. Kicsiny vagyok én és megvetett, de a te határozataidról el nem feledkezem.

142. A te igazságod igazság örökké, és a te törvényed igaz.

143. Nyomorúság és keserűség ért engem, de a te parancsolataid gyönyörűségeim nékem.

144. A te bizonyságaidnak igazsága örökkévaló; oktass, hogy éljek!

145. Teljes szívből kiáltok hozzád, hallgass meg, Uram! megtartom a te rendeléseidet.

146. Segítségül hívlak: tarts meg engem, és megőrzöm a te bizonyságaidat.

147. Hajnal előtt felkelek, kiáltok hozzád; a te beszédedben van reménységem.

Zsoltárok 119