Zsoltárok 102:6-14 Karoli Biblia 1908 (HUNK)

6. Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.

7. Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.

8. Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.

9. Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.

10. Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,

11. A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.

12. Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.

13. De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.

14. Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.

Zsoltárok 102