20. Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
21. Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
22. Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
23. Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
24. Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
25. Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
26. Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
27. Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
28. De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
29. A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.