13. De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
14. Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
15. Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
16. És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
17. Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
18. Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
19. Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
20. Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
21. Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
22. Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
23. Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
24. Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
25. Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
26. Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
27. Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
28. De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.