11. A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
12. Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
13. De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
14. Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
15. Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
16. És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
17. Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
18. Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
19. Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
20. Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
21. Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.