Zsoltárok 102:11-17 Karoli Biblia 1908 (HUNK)

11. A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.

12. Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.

13. De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.

14. Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.

15. Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.

16. És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;

17. Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.

Zsoltárok 102