Zsoltárok 102:1-9 Karoli Biblia 1908 (HUNK)

1. A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.

2. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!

3. Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!

4. Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.

5. Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.

6. Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.

7. Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.

8. Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.

9. Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.

Zsoltárok 102