1. A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.
2. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
3. Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
4. Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
5. Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
6. Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
7. Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
8. Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
9. Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
10. Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
11. A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
12. Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
13. De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.