12. Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről!
13. Miért szidja Istent a gonosz? Miért mondja szívében: Nem keresed rajta.
14. Te látod ezt, mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.
15. Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz.
16. Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről.
17. A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel,
18. Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.