Példabeszédek 7:9-17 Karoli Biblia 1908 (HUNK)

9. Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.

10. És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.

11. Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.

12. Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.

13. És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:

14. Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.

15. Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!

16. Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.

17. Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.

Példabeszédek 7