1. Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
2. Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
3. Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
4. De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
5. Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek.
6. Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
7. Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
8. Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
9. Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
10. Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
11. Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,