10. Ne rágalmazd a szolgát az ő uránál, hogy meg ne átkozzon téged, és bűnhődnöd ne kelljen.
11. Van oly nemzetség, a ki az ő atyját átkozza, és az ő anyját nem áldja.
12. Van nemzetség, a ki a maga szemei előtt tiszta, pedig az ő rútságából ki nem tisztíttatott.
13. Van kevély szemű nemzetség, és a kinek szemöldökei igen fellátnak!
14. Van olyan nemzetség, a kinek fogai fegyverek, és a kinek zápfogai kések; hogy a szegényeket kiemészszék e földről, és az emberek közül a szűkölködőket.
15. A nadálynak két leánya van: addsza, addsza! E három nem elégszik meg; négyen nem mondják: elég;
16. A sír és a meddő asszony, a föld meg nem elégszik a vízzel, és a tűz nem mondja: elég!
17. A szemet, mely megcsúfolja atyját, vagy megútálja az anyja iránt való engedelmességet, kivágják a völgynek hollói, vagy megeszik a sasfiak.
18. E három megfoghatatlan előttem, és e négy dolgot nem tudom:
19. A keselyűnek útát az égben, a kígyónak útát a kősziklán, a hajónak nyomát a mély tengerben, és a férfiúnak útát a leányzóval.
20. Ilyen a paráználkodó asszonynak úta; eszik, azután megtörli száját és azt mondja: nem cselekedtem semmi gonoszt.
21. Három dolog alatt indul meg a föld, és négyet nem szenvedhet el.
22. A szolga alatt, mikor uralkodik, és a bolond alatt, mikor elég kenyere van,
23. A gyűlölt asszony alatt, ha mégis férjhez megy; és a szolgáló alatt, ha örököse lesz az ő asszonyának.
24. E négy apró állata van a földnek, a melyek bölcsek, elmések:
25. A hangyák erőtlen nép, mégis megkeresik nyárban a magok eledelét;
26. A marmoták nem hatalmas nép, mégis kősziklán csinálják az ő házokat;
27. Királyuk nincs a sáskáknak, mindazáltal mindnyájan szép renddel mennek ki;
28. A pókot kézzel megfoghatod, mégis ott van a királyok palotáiban.
29. Három állat van, a mely szépen jár, sőt négy, a mely jól jár.