2. Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.
3. A bölcseség-szerető ember megvidámítja az ő atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont.
4. A király igazsággal erősíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.
5. A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.
6. A gonosz ember vétkében tőr van; az igaz pedig énekel és vígad.
7. Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni.
8. A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.
9. Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.
10. A vérszomjasak gyűlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.
11. Az ő egész indulatját előmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.
12. A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.
13. A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettőnek pedig szemeit az Úr világosítja meg.
14. A mely király hűségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll.
15. A vessző és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját.
16. Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.
17. Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörűséget a te lelkednek.
18. Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!
19. Csak beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.