10. A vérszomjasak gyűlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.
11. Az ő egész indulatját előmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.
12. A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.
13. A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettőnek pedig szemeit az Úr világosítja meg.
14. A mely király hűségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll.
15. A vessző és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját.
16. Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.
17. Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörűséget a te lelkednek.
18. Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!
19. Csak beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.
20. Láttál-é beszédeiben hirtelenkedő embert? a bolond felől több reménység van, hogynem a felől!
21. A ki lágyan neveli gyermekségétől fogva az ő szolgáját, végre az lesz a fiú.
22. A haragos háborgást szerez; és a dühösködőnek sok a vétke.
23. Az embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig tisztességet nyer.