14. A ki nagy hangon áldja az ő barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik néki.
15. A sebes záporeső idején való szüntelen csepegés, és a morgó asszonyember hasonlók.
16. Valaki el akarja azt rejteni, szelet rejt el, és az ő jobbja olajjal találkozik.
17. Miképen egyik vassal a másikat élesítik, a képen az ember élesíti az ő barátjának orczáját.