12. Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az esztelenek neki mennek, kárát vallják.
13. Vedd el a ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért zálogold meg.
14. A ki nagy hangon áldja az ő barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik néki.
15. A sebes záporeső idején való szüntelen csepegés, és a morgó asszonyember hasonlók.
16. Valaki el akarja azt rejteni, szelet rejt el, és az ő jobbja olajjal találkozik.