Példabeszédek 27:11-22 Karoli Biblia 1908 (HUNK)

11. Légy bölcs fiam, és vídámítsd meg az én szívemet; hogy megfelelhessek annak, a ki engem ócsárol.

12. Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az esztelenek neki mennek, kárát vallják.

13. Vedd el a ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért zálogold meg.

14. A ki nagy hangon áldja az ő barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik néki.

15. A sebes záporeső idején való szüntelen csepegés, és a morgó asszonyember hasonlók.

16. Valaki el akarja azt rejteni, szelet rejt el, és az ő jobbja olajjal találkozik.

17. Miképen egyik vassal a másikat élesítik, a képen az ember élesíti az ő barátjának orczáját.

18. Mint a ki őrzi a fügét, eszik annak gyümölcséből, úgy a ki az ő urára vigyáz, tiszteltetik.

19. Mint a vízben egyik orcza a másikat megmutatja, úgy egyik embernek szíve a másikat.

20. Mint a sír és a pokol meg nem elégednek, úgy az embernek szemei meg nem elégednek.

21. Mint az ezüst a tégelyben, és az arany a kemenczében próbáltatik meg, úgy az ember az ő híre-neve szerint.

22. Ha megtörnéd is a bolondot mozsárban mozsártörővel a megtört gabona között, nem távoznék el ő tőle az ő bolondsága.

Példabeszédek 27