7. Magas a bolondnak a bölcseség; a kapuban nem nyitja meg az ő száját.
8. A ki azon gondolkodik, hogy gonoszt cselekedjék, azt cselszövőnek hívják.
9. A balgatag dolognak gondolása bűn; és a rágalmazó az ember előtt útálatos.
10. Ha lágyan viselted magadat a nyomorúságnak idején: szűk a te erőd.
11. Szabadítsd meg azokat, a kik a halálra vitetnek, és a kik a megöletésre tántorognak, tartóztasd meg!
12. Ha azt mondanád: ímé, nem tudtuk ezt; nemde, a ki vizsgálja az elméket, ő érti, és a ki őrzi a te lelkedet, ő tudja? és kinek-kinek az ő cselekedetei szerint fizet.
13. Egyél, fiam, mézet, mert jó; és a színméz édes a te ínyednek.
14. Ilyennek ismerd a bölcseséget a te lelkedre nézve: ha azt megtalálod, akkor lesz jó véged, és a te reménységed el nem vész!
15. Ne leselkedjél, oh te istentelen, az igaznak háza ellen, ne pusztítsd el az ő ágyasházát!
16. Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért; az istentelenek pedig csak egy nyavalyával is elvesznek.
17. Mikor elesik a te ellenséged: ne örülj; és mikor megütközik: ne vígadjon a te szíved,
18. Hogy az Úr meg ne lássa és gonosz ne legyen szemeiben, és el ne fordítsa arról az ő haragját te reád.
19. Ne gerjedj haragra a gonosztevők ellen, ne irígykedjél az istentelenekre;
20. Mert a gonosznak nem lesz jó vége, az istentelenek szövétneke kialszik.